Édes kis Gyurikám !
Az élet tötenetemet kérted, Hát leirom Neked,amennyire vissza tudok emlékezni rá:
1895 március 2.- án születtem Marácon,egy vasárnap délután, olyan szokatlan hóesés volt hogy 2 hétig nem tudtak megkeresztelni a nagy hó miatt,nem tudott kimozdulni senki. Akkor az volt a szokás, hogy a kis babákat egy hetes korban keresztelték, mert a gyermek halálozás sokkal nagyobb volt, mint most. A kilencedik gyermeke voltam a családba. Apám Horváth Boldizsár igazgató tanitó volt. A gyermekkorom gondtalan, szerettek és elkényeztettek, mint legkisebbiket. [crossed out, illegible in the original] Akkori időkben a szórakozás fökét abból állt, hogy a családok összejöttek és házi mulatságokat rendeztek, Náluuk a négy lány és négy fiu, hozzám kérest felnőttek voltak s az udvarlók, barátok tömege fordult meg a háznál. Néha sikerült kilesni egy kis csókolózást, persze utána mindig megszidtak érte. Az évek teltek s a testvérek nősültek, férjhezmentek s én is nagylány lettem. Utazgattam a testvéreimhez, persze mindig csak kisérettel, mert akkor még egy uri leány nem utazhatott egyedül.- A szüleim legjobb barátai A Pásztory nevü dusgazdag földbirtokos család volt. Egész falu az övék volt s csak nekik dolgoztak. A leányuk Erzsébet volt az én legjobb barátnőm, s a fiu testvér Jóska volt belém halálosan szerelmes, nekem tetszet, hogy mennyire kimutatja a szerelmét, minden nap jött a homokfutóval s hozta a gyönyörü virágcsokrokat. Csak a hiuságomnak tetszet, mert csak barátságot tudtam érezni feléje. A két család meg biztosra vette, hogy belőlünk egypár lesz. A Pásztory néni annyira szeretett, hogy azt se tudta, hogy mivel kedveskedjen nekem, ha átmentem hozzájuk. Gyönyörü kastélyuk volt s egy alkalommal olyan szobába amibe addig nem is voltam, kinyitott egy hatalmas szekrényt ami tele volt ezüst készletekkel evőeszközökkel s azt mondta látod ez itt mind a Jóskáé, ha megnősül a tietek lesz. Annyira biztosra vették a házasságot. Istenem és milyen másképpen lett.- Jóska akkor az egyetemre járt irta mindig a hosszu szerelmes leveleket s én jól elszórakoztam rajta /akkor még nem volt rádió és televizió, csak olvasás, meg levélirás/. Az Ilus nevü nővérem Eszterházán volt férjnél s meghivott hozzájuk látogatóban s ott Ismerkedtem meg /vesztemre/ Szilágyi Istvánnal aki akkor a Pesti Hirlapnál volt ujságiró. Egy hónap alatt elcsavarta a fejemet. Itt érintet meg az első szerelem és naivságomban nem láttam meg, hogy az arany helyett a sárt választotc. A Jóska fétlő szerelmét, igéretét, hogy a tenyerén hord Maga az én nebátsvirágom, még a széltől is ovni fogom, aki alig mert a kezéhez nyulni hogy megcsókolja.Ezt a tiszta igaz szerelmet,miértis nemláttam ? Istenem hol volt az eszem ? - Mennyasszonya lettem Pistának s hazamentem bejelenteni, hogy férjhez megyek. A szüleim hallani se akartak róla. Mindent elkövettek, hogy megakadályozzák. Pásztory Erzsi is sirva könyörgött Irma add vissza a jegygyürüt még nem késő, ne tedd tönkre Jóskát. Teljesen buskomor, csak bezárkózik és nem beszél senkivel. Szegény jó Apám azt mondta Ha majd beláttad, hogy rosszul választottál ne gyere haza panaszkodni. Megeskűdtünk, a szüleim nem jöttek el, Csak a Pista szülei voltak jelen. Pesten rendeztünk be lakást s
megkezdődött az életem kálváriája. Itt döbbentem rá, hogy mindenütt szegénységet látok s hogy milyen nehéz beosztani egy fizetést, milyen kevésre telik belőle, de akkor még azt hittem, hogy ez csak a kezdet s majd minden jobban fog menni, arra nem számitottam, hogy mindig csak rosszabb lesz. [crossed out, illegible in the original] Közben én babát vártam. Pista szülei Mezőtelegden laktak s nagyon hivtak bennünket, hogy látogassuk meg őket éppen husvét közelget s elhatároztuk, hogy elmegyünk. Pista még mondta, hogy ne sok holmit vigyünk, mert mindig olyan zsufoltak a vonatok s a sok csomag csak akadály, ugy is csak pár napig leszünk. Bezártuk a lakást s akkor nem sejtettük, hogy többet nem kerülünk vissza. Szóval megérkeztünk anyósomékhoz s a második nap kora reggel nagy zür-zavarra ébredünk, az utcán kiabálás, futó emberekek akik azt kiabálják betörtek a Románok. Mi is kiszaladtunk de akkor már messzebbről láttuk a román lovasság megérkezését. Pillanatok alatt összeszedtük a kis holminkat, hogy az állomásra rohanjunk hátha eltudunk menni valamelyik vonattal. A vonat bennt is állt az állomáson zsufolásig megtelve a teteje a lépcsője, fölszállni nem lehetett rá. Ez még szerencsénk is volt, mert a vonatot nem inditották, de az utasokat leszedték később és letartóztatták őket. Rettenetes idők következtek, minden nélkül ottmaradtunk az anyósomék nyakán. Ez tavasszal volt s decemberbe megszületett az első kislányom. Én nem is tudom, hogy hogy tudtuk átélni ezeket az időket munka nem volt élelem nem volt és mégis tengődtünk. Pista aztán találkozott egy iskola társával akivel együtt végezte a Faipari Szakiskolát s az azt az ajánlatot tette, hogy neki van egy elkezdett üzeme, amit gyárrá akar fejleszteni de ehhez szakemberekre van szüksége. Mivel neked tőkéd ninscen adok valami fizetést s később ha jól megy társként számolunk el. Igy kerültünk el Tasnádra. Keresztesinek hivták a barátot. Nekem azt ajánlotta Keresztesi, hogy egy rövid ideig adjak kosztot az alkalmazottaknak, mig Pista keresete elég lesz arra, hogy megéljünk. A dolgozók között volt egy nősember is annak a felesége is nálam étkezett a többi nőtlen volt./Ez a rövid idő 5 évig tartott, és magunkon kivül lo embernek adtam ebédet vacsorát. Pistától erre fel egy fillért se láttam./ Szóval, hogy folytassam Tasnádon kezdődött el életem egyik legfárasztóbb korszaka. Pista élte világát udvarolt a nőknek és vacsora után ment a Kaszinóba kártyázni. A nőkön kivül ez volt a legnagyobb szenvedélye egyetlen egy estét se töltött otthon. Teljesen társtalanul, lélekben magamrahagyva, éltem a [crossed out, illegible in the original] örömtelen napjaimat. Pista botrányos udvarlási persze mindig a fülemhez értek. A megalázottság tetőfoka az volt, hogy a szobrász feleségével is viszonyt kezdett amire a szobrász rájött, s hogy a [crossed out, illegible in the original] sérelmét kikorigálja azt akarta, hogy Pista vegye feleségül a feleségét, majd ő meg elvesz engem, nagyon meglepődött, mikor azt mondtam, hogy a bosszuállásnak ez a formája nekem nem kell. A szobrászék aztán elmentek Tasnádról és később hallottm, hogy elvált a feleségétől. Persze ezt ilyen röviden leirva neked semmiségnek hat, de a megaláztatás kinos napjai, hónapjai rettenetesek voltak számomra. Ezek alatt az évek alatt állandóan próbáltam visszakerülni Pestre, hogy hátha maradt valami a holmiainkból. Négy évbe telt mire annyira rendeződtek a
viszonyok, hogy utlevelet lehetett kapni. Én voltam az első személy aki utlevelet kapott, hogy átléphessem a Román - Magyar határt. Ez éppen egybeesett azzal a hirrel hogy Apám meghalt s jöjjek a temetésre. De sajnos mire hazatudtam érni, már Apámat eltemették. Váratlanul halt meg. Egyedül ment be a kórházba azzal, hogy délutánra haza jön ugyanis egy tojás nagyságu kelés furunkulus volt a nyakán azt akarták felvágni, hogy a genny kijöjjön. Délutánra halott volt. Rosszul csinálták a műtétet. Réá örököltem négyhold földet, aminek az ára akkor komoly összeg volt. Ugy az Anyám, mint a testvéreim azt tanácsolták, hogy tegyem be a pénzt Pesten az Angol-Magyar bankba, mert ott van a legbiztosabb helyen, mert ha hivatalosan átviszem a pénzt a románok alig adnak érte valamit. Én is igy látam jónak. Még mindig azt reméltük, hogy a román megszállás már nem tarthat sokáig s akkor visszakerülünk Pestre s lesz miből ujra vásárolni. /Akkor még nem sejtettük, hogy a bank tönkre megy és minden pénzem elvész./ Szóval, hogy folytassam a megérkezésem után másnap egyedül mentem ki a temetőbe az apám sirjához s neki mondtam el némán, hogy igazad volt apám rosszul választottam, de nem fogok panaszkodni senkinek. Éppen már elakartam jönni, mikor egy fekete gyászruhás alak közeledett felém hát Pásztori Erzsi volt, Ő is az Apja sirjánál volt. Beszélgetés közben mondta, hogy Józsi még nem nősült meg s azt mondja, hogy nem is fog soha, mert ő csak egy nőt szeretett [crossed out, illegible in the original] és szeret még mindig s a máshoz ment. Akkor ugy éreztem, hogy mostmár én is tudnám szeretni és megbecsülni és boldoglenni mellette, de már késő.. Oh hányszor gondoltam én vissza erre a találkozásra, ha én akkor [crossed out, illegible in the original] megmondom Erzsinek a boldogtalanságomat és a rosszul sikerült házasságomat, még mindent helyre hozhattam volna, de a büszkeségem nem engedte. Jóska tényleg nem nősült meg, ezt Erzsi mondta akivel vagy 2o év mulva találkoztunk megint véletlenül. Gyászruhába volt [crossed out, illegible in the original] s mondta, hogy most temettük el Jóskát. Ugrálnak a gondolataim s most visszatérek arra, hogy hazulról felmentem Pestre, hogy a volt lakásunkba szétnézzek, hátha találok még valamit, de sajnos idegenek lakták s nem volt kin keresni a holmim ennyi év után. És aztán visszamentem és folytattam a munkám és a boldogtalanságomat. Igy teltek az évek [crossed out, illegible in the original] és a sors adott volna alkalmat, hogy változtassak a sorsomon, ha én nem lettem volna olyan gyáva. Egy [crossed out, illegible in the original] jótékonycélu bált rendeztek Tasnádon, amire illett elmenni. Nem jártam én sehova, mert oly fáradt voltam minden este, hogy csak arra vágytam mikor fekhetek le. Tudtam, hogy erre el kell menjek. Volt nekem egy [crossed out, illegible in the original] égőpiros kinai tisztaselyem anyagom amit még Pestről hoztam s azt csináltattam meg estélyi ruhának. A hajamat levágattam bubira akkor jött divatba, az én hajam [crossed out, illegible in the original] a bokáig ért és befonva koszoruba viseltem körül a fejemen. [crossed out, illegible in the original] a változás fantasztikus volt még önmagamnak is elkellett ismerni, hogy milyen szép és csinos vagyok. S aztán elmentünk a bálba. Éreztem, hogy mindenki engem néz. Egy ismerős asszony egy idómulva odajön hozzám, s mondja te Irma mindenkit elbüvöltél, hallom it is az, hogy mindenki a szépségedről beszél. Ezt csak azért irtam le ilyen részletesen, hogy
lásd én különb voltam, mint a többi akikkel a kedves férjem áttáncolta az éjszakát s engem hagyott egyedül ülni. Igy aztán letelepedett mellém egy Bikfalvy nevü [crossed out, illegible in the original] Vasuti tiszt volt s Tasnádon állomásfőnök, de emelt földbirtokai is voltak. Azt mondja, hogy sokszor kereste már az alkalmat, hogy beszélgethessen velem, de maga olyan visszavontultan él, hogy ez eddig lehetetlen volt. Most előre kérem, hogy bocsássa meg amit mondok, nekem fáj az, hogy látom, hogy a férje mennyire megalázza magát egész este másokat szórakoztat, hogy tudja ezt elviselni ? miért nem válik el ? én látom , hogy milyen boldogtalan. Megdöbbentett amit mondott, mert én mindenki előtt titkoltam a boldogtalanságomat, soha nem beszéltem róla senkinek. Én csak ránéztem s csak annyit tudtam neki mondani : de vajon hova menjek ? Rögtön felálltam éppen vége volt egy táncnak, megkerestem Pistát s mondtam haza akarok menni, kisérj haza s Te még visszajöhetsz, amit meg is tett. Másnap délelőtt begördül egy autó az udvarunkra s a legnagyobb meglepetésemre Bikfalvy száll ki belőle. Engedje meg, hogy a tegnapi beszélgetést folytassam, tudom meg fog döbbenni amit mondok, évek óta szeretem igy távolról s évek óta nézem, hogy hogyan pazarolja magát a férje. Tudom maga nem szerethet engem, de mindent elkövetek, hogy megszerezzem. [crossed out, illegible in the original] Igy ahogy van üljön be a kocsiba a két gyerekkel és én elviszem az egyik birtokomra, ahol [crossed out, illegible in the original] az özvegy nővérem vezeti a dolgokat, s mig a válás meglesz ott élnek. Én mindent intézek, a házasság előtt minden vagyonomat magára iratom azt akarom, hogy gondtalan szép élete legyen, mint egy melegházi virágra ugy fogok vigyázni magára. Nem fogja soha megbánni, ha feleségül jön hozzám, maga lesz az én tündér királynöm /még mostis hallom a hangját ahogy irom a sorokat, milyen furcsa most leirni mindezt hogy valamikor ilyeneket mondtak nekem/ Ámultan hallgattam, olyan távol állt mindenki tőlem, egy pillanatra átvillant rajtam, hogy milyen jó lenne itthagyni mindent, a bosszu édes pillanatát aztán felváltotta az erkölcsös felfogás, hogy lehetne ilyet megtenni egy kétgyerekes asszonynak, s mit szól a világ, a hiremen csorba esne stb, stb. Józan fejjel mondtam [crossed out, illegible in the original] ezt nem lehet ilyen pillanat alatt eldönteni, majd gondolkozom rajta. Láttam a csalódottságát, s mondta én nem adom fel a reményt, hogy még a feleségem lesz. Alig ment el Pista futva érkezett meg láttam a Bikfalvy kocsiját, mit keresett nálad ? és én elmondtam amit Bikfalvy mondott. Iszonyatos [crossed out, illegible in the original] esküt rakott le, ha ezt megmerné tenni megöli Bikfalvyt s aztán élhetsz a lelkiismeretedel, hogy gyilkost csinálsz belőlem. Tőlem nem fog elvenni soha senki !!! Félelmetes volt ez a jelenet, mint egy eszelős ugy viselkedett. Megfélemlitett, féltem tőle. És itt rontottam el az életemet másodszor. Minden folytatódott ugy ahogy eddig volt kártya és a nők, azzal a különbséggel, hogy kijelentettem többet nem adok kosztot. Tartson hát el egyedül bennünket. Keresztessy nem váltotta be igéretét, nem lett Társ Pista soha csak alkalmazott. Akkor érkezett haza Havannából látogatóba egy Steinberger nevü férfi s látta Pistának a gyönyörü intarzia müveit, azt mondta Szilágyi ur magának Havannába kell-
lene jönni ott tudna a müvészetével érvényesülni, nagy jövője lenne ott, biztos, hogy tudna érvényesülni. Ha ki jön én segitségére leszek. Az akkori hajójegy majdnem egy házárába került, kölcsönt vett fel s elindult Délamerikába. Engem otthagyott, hogy számoljam fel a lakást s költözzünk Szombathelyre az anyámhoz. Hosszu volt a felszámolás és az engedély megkapása, hogy áttelepülhessek Magyarországra. A butorokat is vittük. Aztán jöttek a levelek, hogy a klima különbségtől milyen beteg, milyen borzasztó a hőség stb. Eleinte rendesen küldött pénzt, hogy az adósságot törlesszem, több mint egy évig tartott. Örültem, hogy lefizettük, hogy most már egy kicsit könnyebben élhetük akadoztak a pénzutalványok. Helyette fényképek jöttek hogyan fürdik a tengerbe s persze mindenütt nőkkel. A pénzutalványok összege soha nem érte el többé a régi összeget s bizony, ha nem az Anyámmal lakunk együtt, közösen fizetve a lakbért nem tudtunk volna kijönni belőle. Szombathelyen lakott Laci bátyám is /te is voltál náluk Gyurikám amikor menekültünk náluk szálltunk meg, de te oyl pici voltál, hogy már nem emlékezhetsz rá/ a mellettünk lévő apartmentbe. Mindig nagyon hivtak, hogy esténként menjek egy kicsit beszélgetni. Egyik este egy kollegája is náluk volt látogatóba Szétagnak hivták. Azutan Szétag gyakori vendég lett Laciéknál. Május volt s otthon a katólikusok minden este tartották a litániát a Szüz Anya tiszteletére azt vettem észre, hogy itt nem szokás s erre én mindig elmentem, ezt megtudta Szétag s attól fogva ő is jött s mindig hazakisért. Magányos csalódott lélek volt s azt mondta, hogy évek óta keres egy [crossed out, illegible in the original] az életében. A barátság részéről szerelemmé vált s könyörgött, hogy váljak el a férjemtől, mert neki tisztességes megélhetése van a törvényszéken dolgozott, már nem tudom milyen beosztásban, de amikor megmondta a fizetése összegét amiből élhetnénk, ugy gondoltam, hogy a feléből is uri módon élhetnénk. Elmeséltem Lacinak, hogy lényegében megkérte a kezemet Szétag, nekem szimpatikus, mást nem érzek adjon nekem tanácsot. Azt mondta rohanj a templomba és adj hálát az Istennek hogy az élet még egy lehetőséget nyujt neked, hogy egy rendes életed lehessen. Még hónapokig gondolkoztam, fontolgattam, hogy mit is csináljak. Aztán azt határoztam, hogy [crossed out, illegible in the original] ajánlatot teszek Pistának nösüljön ott meg gazdagon, mert irta, hogy mennyi gazdag özvegy ismerőse van. Akkor ő már 3 éve, hogy kint élt s egy szó se volt róla hogy bennünket [crossed out, illegible in the original] kivitessen. Vártam a választ nagyon a levélre, de nem jött semmi. Szétagnak mondtam, hozzádmegyek, ha eltudok válni. Még egy levelet irtam amibe érdeklődtem, hogy az előző levelemet megkapta-e. Arra se jött válasz. Egyik nap csöngetnek s még a Mama azt mondja ki a fene jöhet ebben a szokatlan időben, hát ott állt előttem Pista. Hazajöttem, nem fogsz tőlem elválni ! Hazajött egy fillér nélkül, mert minden pénze elment a hajójegyre s mi ujra ott álltunk pénznélkül, semminélkül. Semmi más megoldás nem volt visszakellett menni Telegdre, az anyósomékhoz ezek az évek talán a legsulyosabbak lelkileg. Nem is tudom, hogy volt, hogyan is vészeltem át a következő éveket. Talán egy kicsit megemberelte magát Pista s egy darabig komolyabban dolgozott
üzemmé fejlesztette a mühelyt amit nyitott, 2o emberrel [crossed out, illegible in the original] dolgozott. Az akkori román Károly király vele csináltatta a [crossed out, illegible in the original] egyik kastély faburkolatit, ami csupa intarzia volt. Kezdett jól menni, de kezdte unni a munkát s mindent a segédekre hagyott s ő kártyázott helyette. Egyik nap jött haza mutatta, hogy egyösszegbe kifizettek neki 4o ezer leit, akkor ezért a pénzért olyan házat adtak, mint a Mayfieldi házunk volt. Nagyon örültem, hogy végre ennyi nincstelenség után egy kis biztosabb talajt érzek a lábam alatt. Este elment kártyázni s egy ültőhelyében elvesztette a negyvenezer leit. Azt hittem, hogy ezt nem lehet tul élni, de ugy látszik mindent lehet. Jött a nyomor az üzemet nem tudta tartani, a végén bezárta. Akkor elment Bucharestbe s ott dolgozott valahol két évig. A végén a Lujza nővérem fia bevitte raktárnoknak egy céghez Ez a cég alagutakat épitett. Ez volt az egyetlen olyan állás ahol végre havi fizetés volt, s lehetett számitani az elsejére, hogy pénzt kapunk. Aztán kitört a második világháboru akkor már ujra Pesten éltünk. Az oroszok a végén házról, házra harcoltak s mi hetekig a pincébe éltünk. A légi támadások gyakoriak voltak. Az egyik bomba eltalálta a házat az rémes volt, de csak két emeletett vitt széjjel azt boritotta az udvarra. De a pincébe ugy érzett, hogy rögtön ránkomlik minden s ott halunk meg, ugy remegett minden. Aztán egyszer csak megjelentek az orosz katonák a pincébe, gépfegyverrel a kezükbe s próbáltak két szót magyarul mondani: karóra, zsebóra, davaj, [crossed out, illegible in the original] leszedették az órakat mindenki kezéről, s akinél nem találtak azt jó fejen vágták. Aztán [crossed out, illegible in the original] összeszedték a fiatal nőket, hogy viszik őket krumplit pucolni, persze a katonáknak vitték s megeroszakolták őket. Anyádat sikerült jól elbujtatni, hála Istennek ő meguszta. Felkerülve a pincéből, csak romot és halottakat látott az ember. Nem volt viz, nem volt ennivaló, minden olyan reménytelennek látszott. A budaiak még többett szenvedtek, mint a pestiek, mert buda csak 6 hét mulva esett el a németek ott nem adták fel a harcot, próbálták tartani magukat, várták a segitséget, amit nem kaptak. Aztán elesett Buda is. Apukád ott élte át az ostromot, onnan tudom, hogy ott még rosszabb volt. Jöttek a nehéz évek, éhezéssel, kinlódással és reménnyel, hogy majd csak jobb lesz. Talán tiz évbe telt, mig egy kicsit jobb lett az élelmiszer ellátás. Nem akarom részletezni, mert tul hosszura nyulna. Közben Anyukád férjhezment Apukádhoz és Te is megszülettél. Aztán 1956 őszén Pista kapott egy beutalót egy üdülőbe. Akkor csak ilyen formában lehetett szabadságra menni, mert minden államositva volt. Két heti gondtalan pihenésre számitottam, de persze nem sikerült. Alig érkeztünk meg Pista rögtön talált magának egy nő s én ujra magamra maradtam, és ettem magam, hogy miért is jöttem el. Alig vártam, hogy vége legyen a két hétnek és a megaláztatottságomnak. Éppen le járt volna a két hét, mikor halljuk a rádióba, hogy Pesten kitört a forradalom rohantam volna haza, hogy mi van veletek, de nem ment vonat nem lehetett eljönni. lo nap mulva végre inditottak vonatot, és mi megérkeztünk a romokban heverő Budapestre. Anyukádék azzal fogadtak, hogy most nyitva a határ, mert a határörség is szét züllöt s mindenki mene-
kül aki tud, hivtak, hogy menjünk együtt. Akkor elhatároztam, hogy előbb leutazok Szombathelyre a Laci bátyámhoz oda közel van az Osztrák határ s megérdeklődöm nem tudnának-e egy biztos átjutást, persze megfizetve. Egy fél napot ültem a vonatba s már a hidegtől teljesen megdermedve, elhatároztam, hogy még egy félórát várok, ha addig nem indul megyek haza. Pont egy féloramulva inditottak. Az egész vonat menekülőkkel volt tele, mind a határra ment. Lacitól megtudtam, hogy az egyik fia, már elment, de nem tudták, hogy hogy. Azt hittem, hogy potyára jártam, mikor hazafele két fiatal fiuval utaztam akik elmesélték, hogy őket elfogták a határon, de elengedték őket, hogy menjenek haza. Azt mondták, hogy hazajönnek Pestre egy kis pénzért, hogy ujra visszamenjenek s ők adták meg a cimet, hogy hova kell a határon menni. Éjszaka csempészték át az embereket. Igy indultunk utnak négyesbe, illetve téged előző este elvitt Adi, meg egy barátja motorbiciklin a másik nagymamához, mert ők közel laktak a déli pályaudvarhoz s reggel kihoznak a vonathoz. Csak gyalog lehetett közlekedni, még nem jártak a villamosok. Egy kis élelemmel egy tarisznyába, elindultuunk a romok között. Pista sirva könyörgött, hogy ne hagyjam ott. A vonatnál aztán már vártak Akiék, nagymamáék veled s mi elindultunk az uj élet felé. Trudiék leszálltak Veszprémnél, hogy még elbucsuzzanak a szülőktől. Mi aztán megérkeztünk Horváthnádaljára az utolsó magyar állomásra s mentünk a megadott cimre. A vonatról leszálló tömeg, meg egyenesen ment a határnak. Éppen be akartunk menni a házba, mikor leszólitott bennünket egy nő, hogy az ő férje vasuti pályamunkás és ők nappal vinnének át jöjjünk velük biciklit is adnak, hogy téged azon tolhassunk s ne kelljen Apádnak az ölében vinni, mert 8 kilóméter gyalog az ut. Szóval ezekhez csatlakoztunk. Többen voltak az egyik mindig előre ment terepszemlét tartani. Egyszer csak látjuk ám, hogy orosz tehergépkocsik megpakolva hozzák vissza az elfogott utasokat akik egyenesen a határra mentek. Pont egy templom volt ott s a pap éppen a havat seperte s kinyitotta, hogy mig elvonulnak a gépkocsik [crossed out, illegible in the original]. Ott azt imádkoztad, Jézuska, hozzál nekem szép karácsonyfát. Egy idő mulva jött az előörs, hogy mostmár mehetünk elmentek az oroszok. Téged a kockás plaidbe becsavarva Apukád felöltetett a biciklire s a sinek talpfáin tolt kilóméereken keresztül. Végre eljutottunk arra a helyre, ahol, már tovább, csak egy vezető maradt, ott megettük a maradék kis enni valót s tovább, már Apukádnak kellett vinni az ölébe. Szántó földeken vitt az ut tovább a téli hó eltakarta, [crossed out, illegible in the original] a felszántott földet s az ember nem tudta, hogy legközelebb hova lép lyukba vagy a kis dombra. Egy időmulva, már ugy éreztem, hogy nem tudok tovább menni s mondtam engem hagyjatok itt. Anyád mondta csak támaszkodjak rá és szedjem összemagam, mindjárt itt a határ. És tényleg jó messziről már lehetett latni az Osztrák határőrt s embereket akik integettek, hogy kanyarodjunk jobbra elöbb nem értettük, de aztán észrevettük az oroszokat a baloldalon fegyveresen, de nem lőttek azt hiszem mi már akkor semleges területen voltunk. Az utolsó párszáz métert már nem is tudom, hogy hogy tettem meg. A vezető átadott bennünket az osztrák hatar-
örnek s engedélyt kért, hogy bemehessen a faluba egy kis élesztőért. Igy érkeztünk meg Mossendorf-ba. Itt már egy csomó menekült várakozott, vagy két hete, hogy tovább mehessenek. Nekünk olyan szerencsénk volt, hogy vagy két óra mulva inditottak Gratz-ba onnan Steier-be. Ahol elhelyeztek bennünket barakokba. Elég sok nehézség volt, mert nagy tömeget ellátni, tovább inditani, bizony nem volt kis munka. Egy hópapba telt mig végre Munchenbe kerültünk az amerikai katonai repülőgépek onnan továbbitották a menekülteket. Három napon keresztül hordtak ki a repterekre, meg hoztak vissza, mert olyan ködös volt az idő, hogy nem lehetett felszállni. Végre a harmadik napon felszállt a gépünk. Egy régi propelleres géppel hoztak ami Skóciába leszállt, éppen nagy hóvihar volt s igy huszonkét óráig tartott a repülő ut. Amerikába se arra repülőtérre szálltunk le ahol az autóbuszok vártak a rossz idő miatt egy másikra kellett leszálljon és még órákat kellett a gépbe várni, hogy a buszok ide érjenek. Gyurikám mind a ketten te is én is belázasodtunk még máig se tudjuk miért. December 21-én érkeztünk Amerika áldott földjére. Különböző egyházak segitették a menekülteket elhelyezni az uj életben. Gyurka megtalálta Imre bácsit, beszélt vele telefonon s mondta, hogy parnap mulva jönnek s egy autóbuszra való tömeget hoznak Clevelandba s jöjjünk ide. Igy kerültünk Clevelandba. Náluk laktunk 2 hétig, s aztán beköltöztünka Lake Avenu-re. Ebből a korból már vannak kis emlékeid. Apukádnak szereztek állást, egy amerikai egyház, hozott butorokat, ruhákat, s elkezdődött az amerikai életünk, [crossed out, illegible in the original]. Erről már nem irok, mert te is szemtanuja voltál az életünknek.- Akkor még nem tudtam, hogy ilyen hosszu életre vagyok rendelve. Nagyon nehéz öregnek lenni. Boldog vagyok, azért, hogy megérhettem a Te nagy sikereidet. Sokat imádhozom értetek, hogy ez kitartson egy életen át. Még az is megadatott nekem, hogy láthattaom szüleid szép életét, én azt hiszem, hogy ilyen házasság [crossed out, illegible in the original] nem sok van a földön. Szeressétek egymást, s közben engem is, hogy könnyebb legyen elviselni a még hátralévő életemet. Szeretettel csókollak
Nagymama.
Itt egy különös álmomra kell kitérjek, [crossed out, illegible in the original] azt álmodtam hogy hozzák a hirt, hogy a kedvenc Janka nővérem a Román határszélen elevenen [crossed out, illegible in the original] el van temetve én futok, rohanok, elérem a sirt, és odarogyva látom, hogy az én nevem van a fejfára irva. Sajnos ez beigazolódott. Előérzet volt álomformába ? Ki tudja
— end of transcription —